Leska János (Varbó, 1831. máj. 7. – Brezova, 1909. aug. 5.) ev. lelkész. Tanulmányai végeztével 1855-ben →káplán lett Miaván, ahonnan pár év múlva lelkésznek választották Bukócra. Majd Botfaluban lelkészkedett, ahonnan 1874-ben Brezovára ment papnak. 1880-tól 1899-ig egyúttal →esperese volt a →nyitrai egyházmegyének. – Művei, melyek mind szlovák nyelvűek: Új bizonyság a régi egyházi viszályban. (Szakolca, 1865.) Káté főleg konfirmandusoknak. (Uo. 1870.) (Több kiadást ért.) Prédikáció egyházmegyei gyűléskor. (Uo. 1880.) Esperesi székfoglaló. (Uo. 1880.) Beszéd a berencsváraljai iskolaszentelésen. (Uo. 1883.) Beszéd a szobotisti új temető felszentelésén. (Uo. 1887.) Beszéd Bodicky Mihály krajnai beiktatásán. (Szenic, 1897.) – továbbá azok a gyászbeszédek, melyeket Hrosné Marecsek Paulina (1860.), Drobni János (1869.), Badáné Petyko Jusztina (1870.), Hurban József Miloszláv (1888.), Dankó Paulina (1891.), Gavoráné Stefanik Anna (1895.), Kruti János (1896.), Bodnárné Gavora Hermin (1899.) és Kopeckiné Kosztelni Erzsébet (1900.) felett elmondott, valamint azok a gyászénekek, melyeket Hros Tamásnak (1874.), és Pifkoné Jurecski Katalinnak (1883.) a temetésére írt. Fordította a változatlan ágostai hitvallást (Hurbánnal, 1862.), ennek apológiáját (1880.) és a Concordia-könyvet (1898.).