Legáció (legatio = követség, kiküldetés), a magyar ref. és unit. egyháznak az intézménye, mely szerint kollégiumaik és némely középiskoláik a három fő ünnepre prédikálni küldik nagyobb növendékeiket az egyes egyházakba, melyektől különböző összegű segélyekben részesülnek az illetők. Keletkezése a XVI. századra vihető vissza, de a XVII. század első felében már éppen nagyon el volt terjedve. Erdélyben a Gyulafehérvárt elhelyezett sárospatakiak honosították meg. A →Helytartótanács tilalma folytán 1759-től 1776-ig és 1784-től 1790-ig nem volt gyakorlatban, de a II. Lipót uralkodása óta ismét állandóan életben van. A legátus nyomtatott pátenseket, libellusokat (Erdélyben: conceptus) visz magával, melyek a tanintézet részéről az egyházakhoz és tagjaikhoz intézett üdvözletet tartalmazzák.

Irodalom: Tóth Endre: A legáció (1935.).