Laskai Matkó János (?, 1605. – ?, ?) ref. vallású udvari ember. Iskoláit Debrecenben végezte, hol 1622. szept. 26-án lépett a felsőbb tanulók sorában. Külföldre menvén, 1629. aug. 23-án a leideni egyetemnek lett hallgatója. 1631 elején tért vissza hazájába, s gr. Bethlen István udvarában kapott alkalmazást Nagyecseden. Amaz fölkelése idején a maga érdekében többször küldte Konstantinápolyba. 1637-ben került vissza utoljára, s azután is részint Nagyecseden, részint Nyírbátorban tartózkodott, közben mentori minőségben német egyetemeket is két ízben fölkeresve. Több adat nem ismeretes róla. – Noha nem vállalt lelkészséget, tevékeny irodalmi munkásságának java része teol. irányú. – Művei: De homine ad imaginem Dei creato. (Leiden, 1630.) De persona Christi. (Uo. 1631.) Cito, longe, tarde, azaz: Egy kettős értelmű kérdésnek megvilágosítása: ha a pestis előtt vétek nélkül elmehetünk-e vagy nem? (Lőcse, 1638.) Justus Lipsiusnak az állhatatosságról írt hat könyvei (Ford.) (Debrecen, 1641.) Hittől szakadásnak teljes megorvoslása (Vedelius után latinból ford.). (Nagyvárad, 1644.) Jézus Királysága. (Uo. 1644.) Egynéhány áhítatos buzgó imádságok (Kegelius F. után ford.). Az I. kiadás nem maradt fenn, a II. a zsoltárok 1651-i debreceni kiadásának függelékéül jelent meg. Előszót írt →Illyésházy Gáspár „Kézben viselő könyv” (Debrecen, 1639.) c. fordított művéhez. Megírta Erdély 1588 és 1622 közötti viszontagságait, s valószínűleg ő szerzett 1630-ban egy nagyon elterjedt pasquillust →Rákóczy Györgyről és tanácsadóiról. – Üdvözlő versei vannak Vargyasi Dániel Jánoshoz (1630.), →Medgyesi Pálhoz (1630.) és →Tornai P. Istvánhoz (1630.).