Kuun Géza gr. (Nagyszeben, 1838. dec. 28. – Bp. 1905. ápr. 10.) ref. egyházkerületi főgondnok. Tanulmányait a szülői háznál, 1851-től Pesten és Göttingenben végezte. Gyakori utazásaiból fennmaradt idejét Marosnémetiben töltötte, állandóan tudományos foglalkozással. Különösen az orientalista irodalomban óriási ismeretei voltak, s ezeket számos művével értékesítette a hazai irodalom javára. Történelmi kútfő kiadványai megbecsülhetetlen értékű adatokat tartalmaznak. A keleti nyelvészet és a vallástörténet körébe tartozó művei mind megannyi gyöngyei az illető szakoknak. Ezen és még más irányokba is kiterjedő írói munkássága szerezte neki több külföldi tudományos társulat tagságán kívül a Magyar Tud. Akadémia levelező (1867.), majd tiszteletbeli (1883.) tagságát, 1901-től 1904-ig másodelnökségét, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnökségét, az Erdélyi Irodalmi Társaság, a Hunyadmegyei történeti és régészeti társulat, a Magyar Néprajzi Társaság elnökségét, a leideni (1895.), kolozsvári (1894.) és budapesti (1896.) egyetem bölcsészeti díszdoktorságát és több más kitüntetését. Egyházias buzgósága előbb a →hunyadi egyházmegye és a szászvárosi kollégium, 1889-től pedig az →erdélyi egyházkerület egyik →főgondnoki székében érvényesült, de erről 1896-ban lemondott. Tagja volt a →budapesti első zsinatnak és a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság választmányának. – Teol. érdekű dolgozatai közül jelentékenyebbek: A sémi névidom. (Pest, 1857.) A sémi nyelvek magánhangzói. (Uo. 1872.) Elmélkedés az erényről (Ker. Magvető, 1876.). A mandeusokról (Uo. 1876.). Az agathyrsok vallása s vallásos jelvényeik felől (Uo. 1880.). Terenzio Mamiani könyve a vallás felől (Uo. 1881.). Nabarza istennévről (Uo. 1882.). A Mithra-cultus genesise (Archeologiai Közlemények, 1886.). Az imádság története. (Kolozsvár, 1889.). Néhány szó a germán népek mythológiájáról (Ker. Magvető, 1891.). Gondolattöredékek a vallás jelentőségéről (A Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1898-i Emlékkönyvében). A katharosok hitfelekezete. (Kolozsvár, 1899.) A buddhismusról (Ker. Magvető, 1900.).

Irodalom: K. G.: Gyermekéveim (Erdélyi Múzeum, 1904.), Szádeczky Lajos: Dr. gr. K. G. emlékezete (1905.), Nagy Károly: Osdolai gr. K. G. élete és munkássága (1920.).