Kun Bertalan (Kókai) (Felsőnyárád, 1817. jan. 21. – Debrecen, 1910. szept. 28.) ref. püspök. Iskoláit Beregszászon kezdte s Miskolcon folytatta, hol a bölcsészeti tanfolyam és a teol. előkészítő osztály befejeztével két évig →köztanítóságot viselt. Azután 1836 szeptemberében Sárospatakra ment, hol 1839-ben végezte a teológiát. Ettől fogva félévig német szón volt a Szepességen. 1840-től nevelősködött Krasznokvajdán és →káplánkodott Szászfán, míg 1842-ben lelkészi állást foglalt el Gagybátorban. Az 1843–44. tanév első felében Bécsben, Lipcsében, Halléban és Berlinben gyarapította ismereteit. Visszatérvén hazájába, még hat évig lelkészkedett előbbi egyházában, 1850 tavaszán pedig Miskolcon lett lelkész. A →tiszáninneni egyházkerület 1854-ben aljegyzővé, 1860-ban főjegyzővé, 1866-ban püspökké választotta. Hivatalánál fogva tagja volt a →debreceni s a budapesti első és második zsinatnak, mely utóbbiakon az egyházi elnöki tisztet vitte. A →konventnek 1884-től szintén elnöke volt, haláláig. – A →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1892-ben választmányi tagjai közé sorozta. A →Székács- →Török-féle P. E. I. L. több tudományos jellegű dolgozatát közölte, melyeken kívül a következő művei jelentek meg: Visszhang a vegyes házasság ügyében (Név n.). (Lipcse, 1844.) A keresztyén pap (Beköszöntő prédikáció). (Sárospatak, 1842.) Egyházi szónoklattan. (Miskolc, 1855.) Kálvin nézetei (P. E. I. L., 1859.). Az egyetemes papság (Prédikáció lelkész-avatáskor, 1859.). (Pest, 1861.) Ima… a Bató Eszter-harang felavatásakor. (Miskolc, 1866.) Beszéd id. br. Vay Miklós félszázados egyházi hivataloskodására („Emléklapok…” c. füzetben). (Sárospatak, 1873.) Ima a rimaszombati egyesült prot. gimnázium 25 éves jubilaeumán (Az „Emlékkönyv…”-ben). (Budapest, 1878.) Ima az 1790–91. XXVI. tc. százados ünnepén. (Uo. 1891.) Lelkészavató ima. (Sárospatak, 1896.) Ima miskolci papsága ötvenéves fordulóján. (Miskolc, 1900.) – továbbá azok a beszédei és imái, amelyeket a →Jakabfalvy András (1859.), Piskóti Jánosné Bató Eszter (1861.), →Zsarnay Lajos (1866.) és Szathmáry Király Pál (1879.) temetésén, valamint gr. Széchenyi István és →Kossuth Lajos emlékére tartott.