Közpapok mozgalma, a római katolicizmusból átvett szóval jelzett szegény sorsú falusi lelkészeknek abból a keserű hangulatából keletkezett, melynek teljes valójában először →Péntek Ferenc érszentkirályi lelkész adott hangot az által 1889-ben megindított →„Közpapok Lapja” hasábjain. A mozgalom nem találkozott az egyházi felsőbbségek és szócsöveik tetszésével, annyival kevésbé, mivel indokolt és jogosult volta mellett néha túllőtt a célon s némileg ferde irányt vett. Az 1890. szept. 30-án Budapesten tartott országos lelkészi értekezleten a →Kovács Albert befolyása alatt és fellépése folytán aztán visszaterelődött ugyan a mozgalom a kellő mederbe, de azért célja felé még az első lépést is csak évek múlva sikerült elérni az 1898. évi kongrua-törvénnyel, mely a mozgalomnak nemcsak a létjogosultságát igazolta, hanem erkölcsi és anyagi téren eredményhez is juttatta.