Kőváry László (Torda, 1819. júl. 7. – Kolozsvár, 1907. szept. 25.) unit. vallású bankigazgató. Tanulmányait szülővárosában és Kolozsvárt végezte. Miután ez utóbbi helyen jogot is hallgatott a ref. kollégiumban, 1842-től joggyakorlatot folytatott Marosvásárhelyen. Hivatalt vállalt s ekként szolgálta a szabadságharc ügyét is, amiért annak elbukása után fogságot szenvedett. Kiszabadulása után Pesten hírlapíróskodott, majd Kolozsvárra internáltatott, ahol házasságával jómódba jutván, később nagy tevékenységet fejtett ki közgazdasági téren, előbb mint biztosítóintézeti, később mint takarékpénztári igazgató. Ám emellett nem hanyagolta el a már ifjan megkedvelt történelem művelését sem. Ebbeli irodalmi munkásságát a Magyar Tud. Akadémia 1883-ban levelező tagsággal, a kolozsvári egyetem 1902-ben bölcsészeti díszdoktorsággal jutalmazta. Az unitárius kollégiumban a felügyelő-gondnok tisztében 1877-től szintén tevékeny működést fejtett ki. – Egyházi érdekű nagyobb dolgozatai: A szombatosok Erdélyben (Ker. Magvető, 1869.). →Péchi Simon kancellár (Uo. 1871.). →Dávid Ferenc elítéltetése (Uo. 1873.). A hierarchia kifejlődése és első hatása hazai történetükre (Uo. 1885.). A száz évet élt dr. →Brassai Sámuel pályafutása és munkái. (Kolozsvár, 1897.) Szellemünk képviselői a millennium századában (Ker. Magvető, 1898–99.). Az unit. vallást megmentő családok. (Kolozsvár, 1899.) A magyar unitáriusok története a 18. és 19. században. (Uo. 1899.) – Nagybátyja volt →Kanyaró Ferencnek.

Irodalom: Kozma Ferenc: K. L. (Ker. Magvető, 1918.)