Körmendi B. Péter (?, 1635. v. 1636. – Szatmár, 1691. márc. 23.) ref. püspök. Tanult Sárospatakon, hol 1655. júl. 3-án kezdett a felsőbb osztályokhoz s 1658. máj. 7-től aug. 20-ig →seniori tisztet viselt. Ekkor →rektor lett Szatmáron, ahonnan 1660-ban külföldre ment és ez évi júl. 25-én Franekerben, 1662. szept. 5-én Groningenben, 1663. febr. 28-án Leidenben iratkozott be az egyetemre. Közben többször is huzamosabban időzött Angliában, főként Londonban és Canterbury-ben. Ismételten tartózkodott Utrechtben is, utoljára 1663 őszén, honnan hazájába visszatérve újból a szatmári rektorságot vitte, míg 1665 áprilisában lelkésznek választották Nagyecsedre. Itt 1667 májusában →esperessé tette a →közép-szolnoki egyházmegye. Az erre következő években Erdődön foglalta el a papi állást. 1686. szept. 17-én püspökké választotta a →tiszántúli egyházkerület, de az esperesi hivatalt is folytatta 1689-ig, midőn Szatmárra vitték papnak. – Művei: De providentia Dei. (Groningen, 1663.) De tribus famosissimis votis monasticis. (Leiden, 1663.) De paedobaptismo. (Uo. 1663.) Respondens volt a „De principio philosophandi” (1658.) tartott vitán. Üdvözlő verset írt →Drégelypalánki Jánoshoz (1682.) – Ősei közé tartozott →Báthory Gábor püspöknek.

Irodalom: Thury E.: K. P. (Prot. Szle, 1902.)