Kovács Sándor (Nagyveleg, 1869. máj. 20. – *Budapest, 1942. márc. 31.) ev. püspök. A gimnázium alsóbb osztályait Győrött, a felsőbbeket 1884–88-ban Sopronban végezte. Teológiát 1888–91-ben ugyanott, 1892–93-ban Pozsonyban hallgatott, a közbeeső éveket nevelősködéssel töltve. 1893-ban külföldre ment és ezévi okt. 23-tól egy évig a hallei egyetemen időzött. Hazatérvén, 1894-től a budapesti egyetemnek volt hallgatója, ezalatt újból nevelőséggel foglalkozván. 1896-ban magántanár, majd miután 1900-ban teol. tanári vizsgálatot tett, 1904-ben rk., 1907-ben rendes tanár lett a pozsonyi teol. akadémián, melynek 1917-től igazgatói tisztét is vitte. Az államfordulat után Budapesten folytatta működését, míg 1923-ban a pécsi egyetem soproni hittudományi karára neveztetett ki a magyar protestántizmus történetének és az egyházjognak nyilv. rendes tanárául. Miután emellett a →dunáninneni egyházkerületnek huzamosabb időn át a főjegyzői tisztét is betöltötte, 1935-ben püspökké választotta a kerület. Mint ilyen, 1936-ban a sámsonházai lelkészséget foglalta el, egyetemi tanárságáról nyugalomba lépve. A →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1908-ban választmányi tagjai, a debreceni egyetem 1917-ben teol. díszdoktorai közé sorozta, a →Luther-társaságnak pedig 1921-től 1937-ig főtitkára volt, azután 1941-ig elnöke. – Szerkesztésében jelent meg az Ev. Őrálló (1905–1907. I.), az Ösvény (1913–1930.), a Prot. Esték (I–III. k.,), a Jó Pásztor (1899-től), a Ker. Imádságos Könyv (1899.), a Kis Énekeskönyv (1901.) és a Magyar Prot. Történelmi Emlékek két kötete (1916–17.). Számos egyháztörténelmi tárgyú cikkét közölték különböző közlönyök, sőt napilapok is. Önálló művei és nagyobb dolgozatai: A soproni ev. lyceumi Magyar Társaság története 1790–1890. (Sopron, 1890.) Jézus a világ világossága (Reformáció-ünnepi prédikáció). (Uo. 1897.) Két anya harca a 17. században. (Budapest, 1897.) A kurucvilág költő-asszonya (Prot. Esték I., 1897.). Jézus az, aki eljövendő vala (Prédikáció). (Kecskemét, 1898.) I. →Rákóczy György és a pápás renaissance (Prot. Szle, 1899.). A fejedelemasszony udvara (Prot. Esték II., 1899.). A ker. ember igazi gazdagsága (Prédikáció). (Balassagyarmat, 1899.) →Lorántfi Zsuzsánna az eklézsiában (Prot. Szle, 1901.). Lorántfi Zsuzsánna a gyermekei között (Uo. 1902.). Zay Amália bárónő. (Budapest, 1902.) Rákóczi lelke. (Pozsony, 1903.) Prot. nemzeti költészet. (Budapest, 1904.) Deák Ferenc és a vallásszabadság (Prot. Szle., 1907.). A rabszolgaság kora a prot. egyházban (A Zsilinszky-féle nagy egyháztörténet egy része). (Budapest, 1907.) A te parancsodra bevetem a hálót (Prédikáció az országos ev. tanáregyesület megalakulásakor). (Uo. 1908.) Radvánszky György két mátkája (Prot. Szle, 1908.). Egy híres asszony névtelen anyja (Uo.) Két vértanú a 17. századból. (Budapest, 1910.) Andreae Ernő. (Pozsony, 1911.) Mária útja (Ösvény, 1912.). Rimay János (Uo. 1912.). Augustinus a pusztában (Uo. 1914.). A magyar reformáció és a Nádasdy-ház (Uo. 1916.). A hit pajzsa. (Budapest, 1916.) A keresztyénség útja (Prot. Esték, III., 1916.). Igazgatói beköszöntő beszéd. (Pozsony, 1917.) Méreg. (Budapest, 1917.) Luther a wormsi gyűlésen… (Uo. 1921.) A haladás törvénye a keresztyénség történetében. (Uo. 1928.) A speyeri birodalmi gyűlés történelmi jelentősége. (Uo. 1929.) A magyar evangélikusság földrajza és néprajza (A „Hitvallás és tudomány” c. kötetben). (Sopron, 1930.) Az ágostai hitvallás négyszázados emlékévének okirattára. (Budapest, 1930.) Püspöki székfoglaló beszéd. (Uo. 1935.)