Kovács Sámuel (I.) (Okorág, 1770. dec. – Csákvár, 1830. febr. 2.) ref. lelkész. Tanult Sárospatakon és Debrecenben, hol 1788-ban kezdte a felsőbb osztályokat. 1796-ban →rektornak ment Bicskére, onnan 1799-ben külföldre, ahonnan egy év elteltével hazatért. Itthon előbb →káplán, 1801-ben pedig lelkész lett Csákváron. – Művei: Példákba foglalt erkölcsi tanítások (2 k. németből ford.). (Pozsony és Pest, 1806.) (II. kiad. 1822.) Halotti ötven rövid prédikációk. (Buda, 1807.) Mohammed élete és históriája, mely magában foglalja egy tökéletes rajzát az őtőle kigondolt vallásnak… (Ford.). (Pest, 1811.) Innepi húsz prédikációk. (Uo. 1814.) Igaz-e, hogy a tudományok inkább rontják, mint javítják az elméket s az erkölcsöket? (Tud. Gyűjtemény, 1818. X.) Az Isten mindenhatóságának szembetűnő nyomai a természetben (Uo. 1822. X.). A földnek minden tartományaiban jó az Isten az emberhez (Uo. 1825. VII.). A régiek temetkezésekről (Uo. 1826. XII.). Az ember élete bölcsőjétől fogva koporsójáig (Uo. 1827. I.). A mohammedánusok theologiájáról (Uo. 1827. XII.).