Kovács Lajos (Fiátfalva, 1882. márc. 20. – ?Brassó, 1942. okt. 19.) unit. esperes. Fiátfalván járta az elemi iskolát. A gimnáziumot és a teológiát Kolozsvárt végezte. 1904-ben Kissolymoson, 1910-ben Nagyajtán, 1915-ben Brassóban lett lelkész. A →háromszéki egyházkör 1936-ban →esperesnek választotta. 1925-től 1929-ig elnöke volt az egyetemes unit. lelkészkörnek. – Nagyobb dolgozatai és önállóan megjelent művei: Az én hitem (Prédikáció). (Hely n. 1910.) Búcsú és köszöntés (Két prédikáció). (Brassó, 1915.) A kereszténység fejlődéstörténete (Angolból ford.). (Székelyudvarhely, 1927.) Ébresztgetés (Prédikációk). (Kézdivásárhely, 1932.) A mi tisztünk igazsága (Prédikáció). (Brassó, 1933.) A brassói unit. egyházközség megalapítása, küzdelmei és célhoz jutása (Ker. Magvető, 1936.) Izenet a Cenk tövéből (Uo. 1937.). 1939-ben egy hónaponként megjelenő lapot indított „Unitárius jövendő” címmel.