Kossuth Lajos (Monok, 1802. szept. 19. – Turin [Torino], 1894. márc. 20) Magyarország ev. vallású kormányzója. Tanult Sátoraljaújhelyen, jogot 1816-tól Eperjesen, 1819-től Sárospatakon. Miután 1824-ben felesküdött ügyvédnek, Sátoraljaújhelyen kezdette a gyakorlatot. Innen az 1832–36-i országgyűlésre mint „távollevő követe” fölment Pozsonyba. Az országgyűlés befejeztével Pesten telepedett le, s miután 1837-től 1840-ig tiltott hírlapszerkesztés miatt fogságot szenvedett, 1841 elején megindította a Pesti Hírlapot, melyet 1844 közepéig szerkesztett. 1847 októberében képviselővé választatott és 1848 áprilisában az első magyar kormányban pénzügyminiszterré neveztetett ki. A nemzetre ezután rákényszerített szabadságharcnak mint októbertől a honvédelmi bizottmány elnöke, 1849 áprilisától pedig mint az ország kormányzója állott az élén. Augusztusban azonban menekülnie kellett hazájából és Törökországon keresztül Angliába jutott el, ahonnan az Északamerikai Egyesült Államokba is ellátogatott. Ezután újra Angliában, 1861-től pedig Olaszországban lakott egészen haláláig, soha meg nem szűnve hazája érdekében küzdeni s nemzetét az önállóság és haladás felé irányítani, de egyúttal tisztán látva és megjósolva a helyzetből elkövetkező jövendőt. Magyar történelmi magasztos alakból emigráns korában lett világtörténelmi nagysággá, akiéhez fogható történeti szerepe még nem volt magyar embernek. A művelt világban mindenfelé tisztelt neve fogalommá vált s megbecsülést szerzett hazájának is. Budapesti temetése honfitársainak páratlan hódolatnyilvánításával járt együtt. Sírja felett mauzóleum s a róla elnevezett budapesti téren, valamint az ország legtöbb városában szobor is örökíti emlékét. – Egyházának éppen olyan hű fia volt, mint hazájának. Aránylag rövid idei itthoni közszereplése alatt állandóan részt vett az egyházi ügyek intézésében, különösen amettől fogva állandóan jelen volt az egyetemes gyűléseken is. Mindjárt 1843-ban indítványt tett ezek jegyzőkönyvének kinyomtatására s a legelső alkalommal maga fedezte annak költségeit. Ki volt küldve az uniói választmányba és lelkesen harcolt a protestáns unió érdekében. Egy, a ref. egyházzal vitásnak készülő kérdés rendezésébe tevékenyen befolyt. A vallási sérelmeknek az országgyűlés elé terjesztendő jegyzéke összeállításában közreműködött. Szellemi hatása érvényesült a P. E. I. L. megindításában, és egyházi irányú cikkei jelentek meg saját lapjában. Olaszországból 1861-ben felhívást intézett a brit protestánsokhoz az eperjesi kollégium érdekében. Azonkívül megalkotója volt az 1848. évi XX. tc.-nek, melynek keletkezési körülményeit és ezzel kapcsolatban szabadelvű egyházpolitikai elveit részletesen ismertette egy későbbi levelében.

Irodalom: K. L. nézete az 1848. évi vallásügyi törvénycikkről (Révész Figyelmezője, 1871.), Várnai Sándor: K. és az egyház (Prot. Szle., 1894.), Polner Ödön: K. L. (Uo. 1928.).