Komáromi ref. egyházmegye, először a →samarjai, majd a →dunántúli, egy ideig a →dunáninneni (Szlovenszkó) kerületben, 1938-ban néhány évre visszacsatoltatván, azon idő alatt ismét a dunántúliban, kezdettől fogva létezik, s a 17. században egészen 1650 tájáig hozzá tartozott az azután →tatai egyházmegyévé alakult vidék is, melyen kívül a Csallóköznek Komárom vármegyébe eső részét és ennek Duna-balparti szomszédságát foglalta magában. Miután a →komjáti egyházmegye megszűnt, s később felújult egyházai nagyobb részben beléolvadtak, viszont a hasonlóan megszűnt →samarjai egyházmegyének meg mind ide csatlakoztak a megmaradt egyházai, határszéli lett a fekvése, s e réven a 18. század első felében, midőn mindössze tizenhat egyházában volt lelkész, a szomszédos morvaországi reformátusokra is kiterjesztette kormányzását akkori, különösen is cseh származású →esperese, Valesius János Antal. Ámde mivel lelkészeket szentelt részükre és ezen az alapon püspöküknek nevezte magát, 1740–41-ben csaknem egy egész évi fogságot szenvedett. Egyházainak a tatai egyházmegye kiválása előtti számát (46) a csatlakozások folytán szinte ismét elérte, amennyiben 1780 körül 38 anyaegyháza volt. 1820-ig ez a szám 44-re, 1885-ig újból éppen 46-ra szaporodott, az első világháború idejéig pedig 48-ra. – Esperesei közül a következőkről tudunk: Magyari Ágh Jakab komáromi l. 1615–1652, Suri Lőrinc komáromi l. 1652-től (1660.), →Csuzi Cseh Jakab komáromi l. (1670.) 1672-ig, Oroszi István bátorkeszi l. (1688 elején), Magyari Kossa Péter ekeli l. (1702.) 1720-ig, Tatai János nemesócsai, tanyi l. 1720–1725, Valesius János Antal nemesócsai, nagykeszi l. 1725–1754, Csepel Mátyás lakszakállasi l. 1760 k., Tasnádi Székely Mihály apácaszakállasi l. (1765.) (1772. márc.), Végh Mihály lakszakállasi, hetényi l. 1774. k., Kiss János kamocsai l. (1775. jan. 1.) (1788. okt.), Horváth Ferenc bátorkeszi l. (1793.) (1799.), →Mindszenti Sámuel komáromi l. (1801.) 1806-ig, Farkas János komáromi l. 1806–1812, Katona Mihály bucsi l. 1812–1822, →Kolmár József komáromi l. 1822–1835, Tóth Dániel lakszakállasi l. 1835–1839, Végh Mihály (II.) dunamocsi, hetényi l. 1839–1859, Vecsei Nagy Péter csilizradványi l. 1859–1863, Tóth János vágfarkasdi l. 1863–1866, Vályi Lajos perbetei, negyedi l. 1866–1896, Veress Ede bucsi l. 1896–1907, Tóth Kálmán deáki l. 1907–1923, Gyalókay László nemesócsai l. 1923–1933, →Soós Károly bucsi l. 1933–1948, Vágó Ede nemesócsai l. 1948-tól. Új rendezés megszüntette régi alakjában. –

Ezt a nevet viseli 1952. júl. 1. óta a volt tatai egyházmegye is, ettől fogva 36 anyaegyházzal. Első esperese Trombitás Dezső komáromi l. volt, kit 1954-ben Mezey Gy. Loránd tatabányai l. követett.

Irodalom: Kúr Géza: A komáromi ref. egyházmegye története (1938.).