Kolozsvári ref. egyházmegye, az →erdélyi kerületben, a 16. században is önálló egyházi testületként szereplő kolozsvári egyházközségnek a →kolozs–kalotai egyházmegyéből való kiválása folytán 1854-ben keletkezett, de csak 1874-ben jutott hozzá teljesen az →egyházmegyéket megillető jogokhoz. Bár 1888 óta még egy anyaegyház tartozott hozzá mint egyházmegyéhez, az egyházközségi és egyházmegyei sokban egybefolyt igazgatás számos anomáliát tüntetett fel. Meg is szüntették 1897-ben, csakhogy miként megteremtésénél, úgy ez alkalommal is személyi szempontok játszották a fő szerepet. 1903-ban újra éledt, de ezúttal már rendes egyházmegyeként, olyképpen, hogy a kolozs–kalotai egyházmegyének nyolc, a →székinek tíz és a →désinek hét anyaegyházából szervezték meg, beléje kebelezvén a hat évig püspöki vizsgálat alatt álló kolozsvári egyházat is. Ez a 26 egyház, melyeknek valamennyije Kolozs vármegyében feküdt, azóta 30-ra szaporodott. – →Espereseinek névsora a következő volt a régiben: →Herepei Gergely kolozsvári l. 1854–1859, →Vadas József kolozsvári l. 1859–1871, →Szász Gerő kolozsvári l. 1871–1897; az újban: Herepei Gergely (II.) kolozsvári l. 1903–1913, Barabás Samu kolozsvári l. 1913–1919, Vásárhelyi Boldizsár kolozsvári l. 1921–1923, →Vásárhelyi János kolozsvári l. 1923–1927, Máthé Sándor kolozsi l. 1927-től.