Kolozs–dobokai unit. egyházkör, régebben →kolozsi, vagy →kolozsvári néven szerepelt, de már a 16. században magába kebelezte a volt →dobokai egyházmegyének azokat a községeit, melyek lelkészeikkel együtt antitrinitarizmusra tértek. A 18. század közepén 11, a végén 9 anyaegyháza volt, mely leszállott volt négyre, de jelenleg 6 van, mindannyi Kolozs vármegyében, s emellett szerfelett sok leányegyháza. Ide volt beosztva a budapesti és a többi szűkebb magyarországi egyház is, ameddig meg nem alakult a duna–tiszamenti egyházkör és ide tartoznak mind az államfordulat óta a királyhágón inneni részen alakult egyházak. Legnevezetesebb egyháza a nagymúltú s most is két lelkészt tartó kolozsvári. – →Esperesi tisztét egy időben mintegy másfél évszázadon keresztül a püspök vitte. Esperesei közül különben a következőkről tudunk: Gyarmati Gáspár kolozsi l. (1588.), Derzsi Simon Pál szováti l. 1687–1693, majd amikor az abszolutizmus idején az elhalt püspök helyére nem lehetett másikat választani, Székely Mózes kolozsvári tanár mint →generalis notarius végezte a püspöki s egyszersmind az esperesi teendőket. Mikor pedig 1861-ben nem ő, hanem →Kriza János választatott püspökké, esperesnek tovább is megmaradt (1852–1862.). Utódai azóta: Nagy Lajos kolozsvári tanár 1862–1908, →Péterfi Dénes kolozsvári l. 1908–1911, Ürmösi Károly kolozsvári l. 1912–19.. Erdő János kolozsvári tanár 19..–1949, Sebe Ferenc kolozsvári l. 1949-től.