Kolosvári István (Rozsnyó, 1765. – ?, ?) ev. lelkész. Tanult Kassán, Eperjesen, Rozsnyón, Selmecbányán, Pozsonyban. Külföldre menvén, 1789. máj. 2-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be. 1791 tavaszán tért haza s nevelősködés után 1792 nyarán Tápiószentmártonban, 1795 januárjában Bánkon, 1796-ban Szirákon, 1815-ben Vanyarcon lett lelkész. – Művei: Gyászbeszéd gr. →Teleki József felett (szlovákul). (Pest, 1797.) A testi halál nyereség… (Gyászbeszéd gr. Teleki Mária felett). (Uo. 1801.) A kegyes keresztyénnek kimúlása… (Gyászbeszéd Gedey Klára felett.). (Uo. 1805.) A kegyességnek… jutalma (Gyászbeszéd özv. Pongrácz Boldizsárné Dacsó Apollónia felett). (Uo. 1806.) Az olyan embernek… (Gyászbeszéd Ócsai →Balogh Péter felett). (Uo. 1819.) Egy jeles… asszony… (Gyászbeszéd özv. br. Hellenbach Józsefné Kubinyi Zsófia felett). (Uo. 1824.)