Kolmár József (Kiskunhalas, 1769. aug. 29. – Komárom, 1835. nov. 24.) ref. esperes. Tanulmányait Dömsödön, 1778-tól Kecskeméten, 1786 tavaszától Debrecenben, 1787-től Sopronban, 1788 nyarától újra Debrecenben végezte s ez utóbbi helyen 1792-től →köztanítóságot viselt. Egy év múlva →akad. rektor lett Derecskén, ahonnan 1795 tavaszán külföldre ment s előbb a jenai, azután a göttingeni egyetemen gyarapította ismereteit. 1796-ban tért haza s októberétől helyettes, majd rendes lelkész volt Dunapatajon, ahonnan 1812-ben Kecskemétre hívták, de miután I. Ferenc megsemmisítette az elődjére fegyelmi úton kimondott hivatalvesztést, 1813-ban kénytelen volt onnan távozni. Ekkor aztán Komáromban foglalta el az egyik lelkészi állást. Részt vett az 1821–1822. évi →generalis konventen, s 1822 augusztusában →esperessé választotta a →komáromi egyházmegye. – Hírneves szónok volt, kinek művei: A papi hivatal szent hivatal (Gyászbeszéd →Végveresmarti Sámuel felett). (Pest, 1808.) A patriotismusnak megegyeztetése az evangyeliumi ethikával. (Komárom, 1813.) Egy szó a maga idejében a vallásbeli türedelem gyarapításáról. (Uo. 1814.) A kegyelem templomáról (Tóthpápai József püspökké avatásakor). (Uo. 1814.) (Könyvet írt ellene Kováts József „Az igazság temploma” c. alatt.) Vigasztalás szava a keserűség napján (Gyászbeszéd Csepy Zsigmondné Keszey Klára felett). (Uo. 1815.) A megnyílt ajtó, melyet senki be nem zárhat (A reformáció háromszáz éves emlékünnepén). (Uo. 1817.) Katedrai dorgáló beszéd (Foglyok jelenlétében). (Uo. 1821.) A lelki Izráel szekerei és lovagjai (Gyászbeszéd →Katona Mihály felett). (Uo. 1822.) Ker. katedrai tanítások (2 k.). (Pest, 1830–31.) Hálaadás innepe (Új torony építésekor). (Komárom, 1833.) Újabb ker. tanítások (2 k., nagy részben Sintenis után, kiadta Vári Szabó Sámuel). (Szarvas, 1854–55.) Közölt még prédikációiból a Fördős–Szász-féle „Különbféle papi dolgozatok” pár évfolyama. A →Heidelbergi Kátéra írt magyarázatait, melyeket kéziratban hagyott hátra, némi módosítás után Varjú István a maga neve alatt adta ki (1854). Nyelvészeti dolgozatainak 1856-ban Vári Szabó Sámuel védelmére kelt szigorú bírálóik ellen. A temetésén Szondy László, →Tüdős József és Német Ádám által tartott beszédek szintén megjelentek. –

Nem tévesztendő össze a hasonló nevű pápai tanárral, ki 1853. szept. 8-án áttért katolikusnak.