Kocsi Major István (Kocs, ? – ?Szőny, 1744. nov. 28.) ref. püspök, az előbbinek öccse. Tanult Debrecenben, hol 1698. febr. 27-én iratkozott be a felsőbb osztályok növendékéül. Innen külföldre ment, s 1703. okt. 21-én a franekeri, 1704. okt. 7-én az oderafrankfurti egyetemnek lett hallgatója. Hazájába valószínűleg 1705-ben jött vissza. 1716 márciusáig Naszályon lelkészkedett, s ezalatt 1713-ban →esperessé választották a →tatai egyházmegyébe. Egyházkerületi főjegyző is volt, míg 1722 júliusában már mint Naszályról eljötte óta szőnyi lelkésszel, vele töltötte be a →samarjai egyházkerület a két évnél több időtől fogva üresen álló püspöki hivatalt. Minthogy ez az →egyházkerület a második →Carolina Resolutio értelmében 1736 júniusában egyesült a →dunántúlival, az ekképpen létrejött új kerületnek ő lett a püspöke, de ugyanakkor letette az eddig megtartott esperesi tisztet. – Műve: De viro germine (Zak. VI. 12.). (Debrecen, 1703) Ferenc bátyjával együtt respondens volt a „De scriptura sacra” (1705.) tartott vitán. – Nagyapja volt →Nagy Sámuel ágensnek.