Klanicza Márton (Turócszentmárton, 1740. szept. 2. – Kövi, 1810. nov. 30.) ev. lelkész. Tanult Necpálon, Késmárkon, egy évig Sárospatakon, 1760-tól pedig Pozsonyban. Innen kiment nevelőnek, de három év múltával visszatért Pozsonyba, ahonnan aztán külföldre látogatott el s 1767. nov. 23-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be. Hazajőve, 1769 februárjában →rektor lett Csetneken, 1771-ben pedig lelkész Rimabrézón. A →kishonti egyházmegye 1778 áprilisában →esperesének választotta, de már 1779 májusában lemondott, mivel Maglódra ment papnak. 1784-től Köviben lelkészkedett. – Művei: Christiana seculi XVI. per Hungariam in religione tolerantia. (Pest, 1783.) Örökkévalóságra elkészült halhatatlan lélek (Két szlovák gyászbeszéd Tihanyi Dániel és felesége Balogh Borbála felett). (Pozsony, 1784.) Fata aug. conf. ecclesiarum… (Kiadta →Fabó a „Monumenta…” III. kötetében). (Pest, 1865.)