Kiss Károly (Szentkúti) (Pozba, 1841. okt. 18. – Nagyigmánd, 1928. febr.) ref. lelkész. A gimnáziumot Selmecbányán, a teológiát Pápán 1865-ben végezte. Néhány évi →káplánkodás után 1870-ben pozbai, 1882-ben nagypeszeki, 1888-ban nagyigmándi lelkész lett s ott működött haláláig. Számos cikkén, prédikációján és népies dolgozatán kívül a következő művei jelentek meg: Az irály újabbkori egyházi beszéd-irodalmunkban (P. E. I. L. 1876.). Jeltelen sírok (P. E. I. L., 1876–77., 1879–81.). Monographiai vázlatok a →barsi ref egyházmegye múltja s jelenéből. (Pápa, 1879.) Új magyar Athenas (→Kálmán Farkassal és →Bierbrunner Gusztávval). (Budapest, 1882–87.) Sámuel II. könyvének magyarázata (Gyakorlati Bibliamagyarázatok, 1885.). →Gombási István (P. E. I. L., 1887.). Töredékek Nagyigmánd és vidéke múltjából. (Komárom, 1892.) Bibliai képek (6 k.). (Komárom, Budapest, Debrecen, 1901–1910.) Régi dicsőségünk. (Budapest, 1906.). Útmutató a prot. gyakorlati lelkészet terén. (Uo. 1906.) Régi képek. (Uo. 1908.) Estéli órák (I. k.). (Debrecen, 1908.) Téli esték. (Budapest, 1914.) Újból kiadott nagybátyja, →Kiss Ádám prédikációiból két kötetet.