Kiss Jenő (Szombathely, 1889. júl. 1. –) ev. vallású egyetemi tanár. Szombathelyen 1908-ban végezte a gimnáziumot. Teológiát 1912-ig Sopronban hallgatott, hol egyévi külföldi időzés és néhány hónapi szombathelyi káplánkodás után 1913 decemberében helyettes tanár lett a →teol. akadémián. 1918-ban letevén a →teol. tanári vizsgálatot, rendes tanárnak lépett elő. 1925-ben nyilv. rk., 1927-ben nyilv. rendes tanárnak neveztetett ki a pécsi egyetem soproni hittudományi karára, közben pedig 1925-ben teol. doktorságot szerzett Debrecenben. 1950-ben nyugalomba lépett. – Művei: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratustól Lactantiusig. (Pozsony, 1916.) Izrael vallásának viszonya a többi sémi népek vallásához. (Sopron, 1918.) A főiskolai reform, különös tekintettel →Schneller István reform-javaslataira. (Uo. 1918.) Pál apostol theologiájának eredete. (Debrecen, 1925.) Adalékok Pál apostol leveleinek újabb bevezetéskritikai történetéhez. (Uo. 1926.) Az Ágostai Hitvallás és az újszövetség (Ösvény, 1930.). A szociális kérdés az újszövetségben (A „Hitvallás és tudomány” c. kötetben). (Sopron, 1930.) Péter apostol három arcképe az újszövetségben. (Debrecen, 1933.) Jézus feltámadása, mint apologetikai probléma. (Szentgotthárd, 1934.) A reformáció alapigazságai a római levél tükrében. (Budapest, 1935.) Egy figyelemre méltó szempont az újszövetségi iratok hitelességéhez (A pécsi egyetem kiadványai közt). (Pécs, 1939.) A megigazulás útján… (A galatiai levél fordítása és magyarázata.) (Sopron, 1941.) →Daxer György kéziratának felhasználásával szerkesztett egy „Újszövetségi görög-magyar szótár”-t (1935.). (II. bőv. kiad. 1951.)