Kiss Ferenc (Kenderes. 1862. dec. 7. – Debrecen, 1948. ápr. 9.) ref. vallású egyetemi tanár. Tanult Mezőtúron, majd Késmárkon és Kecskeméten, ahol 1880-ban végezte a gimnáziumot. A teológiát 1884-ig Debrecenben hallgatta, mire egy évig tanítóságot, egy évig →káptalanságot viselt Mezőtúron. 1886-ban a bécsi teol. fakultásnak lett hallgatója. Innen a következő évben visszajőve, több helyen volt segédlelkész, Kisújszálláson pedig helyettes tanárságot is vitt, míg 1893-ban Földesen, 1899-ben Püspökladányban lelkészi állást foglalt el. A →tiszántúli egyházkerület 1909-ben tanácsbíróvá, 1912-ben főjegyzővé, az →alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye 1911-ben →esperessé választotta. 1913 elejétől Debrecenben a →teol. akadémián viselt tanári állást, de augusztusig a lelkészi hivatalt is folytatta. 1914 szeptemberétől az egyetemen volt a lelkipásztorkodástan tanára. 1922-ben lemondott az egyházkerületi főjegyzőségről, hivataláról pedig 1933-ban nyugalomba lépett s 1936-ban Budapestre költözött, ahonnan 1945-ben visszatérvén Debrecenbe, meghalt. – A →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1913-ban választmányi tagjai, a pécs-soproni egyetem pedig 1929-ben teol. díszdoktorai közé sorozta. Tagja volt a →budapesti második, harmadik és negyedik zsinatnak. 1920–22-ben nemzetgyűlési képviselőséget töltött be. Ő teremtette meg a két →Kálvineumot és alapított egy →Országos Református Szeretetszövetséget. Irodalmi működése nem kiterjedt, de értékes. Cikkei egyházi lapokban, prédikációi erre szolgáló vállalatokban jelentek meg. Nagyobb dolgozatai és önállóan kiadott művei: Ádár hónap tizenötödike (Március 15-iki prédikáció). (Debrecen, 1891.) A biblia epikai feldolgozásának történetéből (P. E. I. L., 1892.) A kuruc költészet prot. szempontból (Prot. Szle, 1894.). Ti szabadságra hivattatok (Prédikáció). (Debrecen, 1899.) Kibúcsúzó egyházi beszéd. (Uo. 1899.) Beköszöntő egyházi beszéd. (Uo. 1899.) Esperesi székfoglaló. (Uo. 1912.) Az egyetem és a lelkészképzés (Debreceni akadémia évkönyve, 1914.). Női és férfierők az egyházépítés szolgálatában (Értekezések… a theologia köréből, 1917.). Bevezetés a lelki gondozás és belmisszió elméletébe. (Debrecen, 1917.) A lelkipásztori látogatásról (Theol. Szle, 1925.). A mezőtúri ref. gimnázium lelki arca. (Mezőtúr, 1930.) – továbbá azok a dolgozatai, melyeket Ecsedi Csapó István (1898.), Tisza Gizella (1899.), Varga Gyula (1905.), Csordás Lajosné Kiss Piroska (1905.), Dorogi Lajos (1905.), Vincze József (1906.), Lengyel Kálmán (1911.), →Erdőss Lajos (1911.) és Eötvös Sándor (1911.) temetésén elmondott. Átnézte →Forgács Gyulának „A belmisszió és cura pastoralis kézikönyve” c. művét.

Irodalom: Tóth Endre: K. F. (1948.)