Kiss Bálint (Vésztő, 1772. dec. 9. – Szentes, 1853. márc. 25.) ref. esperes. Debrecenben tanult, hol 1790. ápr. 20-án lett →togatus. 1795-től →rektor volt Vésztőn, ahonnan a jenai egyetemre ment és itt 1798 tavaszától egy évig időzött. Hazatérve, már 1799-ben Szentesen foglalt el lelkészi állást. A →békés-bánáti egyházmegye 1836-ban →esperesévé tette. – A Magyar Tud. Akadémia 1839-ben levelező tagjai közé sorozta, amit a gazdasági, pedagógiai, történeti és egyházi irodalom terén kifejtett munkásságával érdemelt ki. – Egyházi érdekű művei: Kis agenda (Konfirmandusok számára). (1815.) Erkölcstudomány. (1816.) Magyar régiségek (III. k. a magyarok ősvallásáról). (Pest, 1839.) Női tan. (Uo. 1846.) A természeti és ker. vallás életreható főbb részei. (Kecskemét, 1851.) (II. bőv. kiad. uo. 1852.) Megírta egyháza és →egyházmegyéje történetét is, de ezek kéziratban maradtak. Prédikációiból is közölt a Fördős-féle vállalat. A felette tartott gyászbeszédek szintén megjelentek. – Nagyapósa →Kolosvári Sándornak.