Kis Imre (Nagyszombat, 1631. nov. 3. – Bécs, 1683. okt. 25.) róm. kat. szerzetes. Miután 1648-ban a jezsuita rendbe lépett, előbb teol. tanárként működött Kassán és Nagyszombatban, azután pedig 18 évig (1662–1680.) az I. Rákóczy Ferenc nevelője s a →Báthory Zsófia gyóntatója és sugalmazója volt. Nem alap nélkül vádolta meg II. Rákóczi Ferenc a családja kincsei egy részének elorzásával. – Polemikus művei: Orvosló ispitály… (1664.), Jezsuita professorának becsületi mellett kikelő hálaadó tanítvány… (1664.), Feles tizet feletlen kilencnek vélő… (1664.). Rövid felelet a consequentiák ellen. (1665.) Volt-e valaha, valahol valakinél Calvinus János előtt a mostani calvinisták vallása? (1666.). Cáfolata egy calvinista professornak, ki azt állítja, hogy megvoltak Calvinus előtt az üdvösségre szükséges összes calvinista hitcikkek (1666.). Tök mak zöld tromfjára →Pósaházinak veres tromf (1666.). Pósaházinak egy bensült veres kolop titulusu feleleti megmutattatik semmirekellőnek lenni (1666.). Végsőképen succumbála actorságában Pósaházi (1667.).

Irodalom: Zoványi Jenő: Sámbár Mátyás és Kis Imre hitvitái… (Theol. Szle, 1925.), Uő.: Eltűnt vitairatok a 17. század második felének elejéről (MKSz, 1932–34.).