Balassa Bálint (*Zólyom, 1554. okt. 20. – Esztergom, 1594. május 30.) főúri költő. Mint már prot. szülők gyermeke s →Bornemisza Péter tanítványa, külföldön is járva, prot. nevelésben részesült, de 1586-ban – nem meggyőződésből, hanem viszonyainak kényszere alatt – áttért róm. katolikusnak. – A világi költészet terén kifejtett munkássága csak néhány évtizeddel ezelőtt lett teljesen ismeretessé s méltányolttá, de már azelőtt is nagy hírneve volt vallási irányú művei és éppen prot. vallásos énekei, közöttük zsoltárfordításai folytán. Ezeket „Istenes énekek” c. alatt a magáéival együtt →Rimay János bocsátotta közre 1632 k. s azóta mintegy negyven kiadást értek. A B. B. énekei a →Pécselyi Király Imre énekeivel együtt is többször megjelentek, s több közülük a ref. énekeskönyvben ma is szerepel. Az ő neve alatt kiadott szintén prot. irányú „Beteg lelkeknek való fives kertecske” (Bock M. után németből ford.), mely először 1572-ben látott napvilágot s azután több kiadást ért, voltaképpen a Bornemisza Péter fordítása. Katolikus korában is foglalkozott egyházi irodalommal.

Irodalom: Szilády Árontól írt életrajza Összes Költeményei előtt (1879.), Erdélyi Pál: B. B. (1899.), Dézsi Lajos: B. B. minden munkái (életrajzi bevezetéssel, 1923.), Varjas Béla: B. B. „Istenes énekeinek” első kiadása (1940.).