Keserűi Dajka János (Érkeserű, 1580. k. – Gyulafehérvár, 1633. máj. 18.) ref. püspök. Tanulmányait Debrecenben végezte, hol 1600. jan. 24-én →subscribált. Külföldre menvén, 1607. aug. 15-én a wittenbergi, 1608. febr. 27-én a marburgi, 1609. máj. 24-én a heidelbergi egyetemnek lett hallgatója. Hazatérve, 1611-től Nagyváradon lelkészkedett, míg 1615 folyamán Gyulafehérvárra hívta papnak s egyúttal udvari papjának →Bethlen Gábor. Mint ilyet, 1618. nov. 18-án püspökévé választotta az erdélyi reformátusság. E minőségében buzgalmat és erélyt fejtett ki egyháza megszilárdítására, kivált az unitáriusokkal szemben. 1617-ben nyilvánosan is vitába szállott →Csanádi Pállal a fejedelem jelenlétében. – A halála után →Geleji Katona Istvántól kiadott graduál összeállításában jelentékeny része volt neki is. – Művei: Az tiszteletes és böcsületes… →Hodászi Lukácsnak… hideg teteme fölött tött prédikáció… (Debrecen, 1613.) Három magyar és egy latin prédikáció a Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna temetésén (Az „Exequiarum Caeremonialium… libelli duo” c. gyűjteményben). (Gyulafehérvár, 1624.) Az ezeket és minden többi magyar beszédet magában foglaló kötethez magyar előbeszédet is írt. Pareushoz 1618. jan. 28-án küldött s a Bethlenek genealogiájáról szóló levelét közölte az Alting-féle „Monumenta pietatis et literaria virorum in re publica et literaria illustrium selecta” (II. k. 227–38. l.), onnan pedig →Czvittinger „Specimen…”-je (67–77. l.). Gyászverset írt az Ecsedi Báthory István (1605.) és a Bethlen Gáborné halálára (1622., latinul is, magyarul is.) Respondeált a „De persona et officio Christi” (1609.) tartott vitán. A Pareus „Collegiorum theologicorum libri duo” II. kötetének előszava hozzá van intézve (1620.)