Kerkapoly Károly (Szentgál, 1824. máj. 13. – Bp. 1891. dec. 31.) ref. vallású egyetemi tanár. A gimnáziumot és jogot 1834–44-ben Pápán végezte, ahova – miután 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett – 1847 tavaszán a bölcsészeti tanszékre tanárul alkalmazták. Ekkor külföldre ment s 1847. ápr. 28-tól 1848. márc. 24-ig a hallei egyetemen gyarapította ismereteit. Tanszékén ettől fogva 1865-ig működött, amikor is országgyűlési képviselővé választatott. 1867-ben honvédelmi államtitkár, 1870-ben pénzügyminiszter lett s közben 1868-ban meghívták a pesti egyetemre az államtudományok tanszékére, melyet azonban csak miniszteri székéből távozta után, 1873 végén foglalt el, emellett a képviselőséget is viselve 1878-ig. Az egyetem 1875-ben jogi díszdoktorrá avatta. A Magyar Tud. Akadémia 1859-ben levelező tagjai, a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1889-ben választmányi tagjai közé sorozta. →Gondnoka volt a →solti egyházmegyének 1882, a →pápai kollégiumnak 1885 óta és tagja a →budapesti első zsinatnak, haláláig. – Vagyona nagy részét közcélokra hagyta. Írói munkásságának egyházi vonatkozású termékei: Egyház és iskola (Kecskeméti Prot. Közlöny, V., 1859.). Prot. egyházalkotmány. (Pápa, 1860.) A világtörténet és az emberiség fajkülönbségei (Magyar Tud. Akadémia Értesítője, 1860.)

Irodalom: Antal Gábor róla szóló megemlékezése (Dt. Prot. Lap. 1892.)