Kérészy Zoltán (Sárospatak, 1868. júl. 3. – *Feketeerdő, 1953. aug. 4.) ref. vallású egyetemi tanár. Sárospatakon a gimnáziumot 1886-ban, a jogot 1890-ben végezte. Azután joggyakornok, majd főispáni titkár volt, míg 1895-ben debreceni, 1904-ben kassai jogakadémiai tanár lett. 1899-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett, majd 1914-ben a pozsonyi egyetemre nyilv. rendes tanárnak neveztetett ki. Mint ilyen, újabban Pécsett működött, míg 1938-ban nyugalomba lépett. – Jogtörténeti dolgozatai is vannak, de főleg az egyházjog terén fejtett ki irodalmi működést. Ily irányú művei: Visszaemlékezés →Domokos Lajos… érdemeire. (Debrecen, 1898.) Modern egyházpolitikai rendszerek. (Uo. 1903.) Az egyházjog tankönyve (I. k.). (Budapest, 1903.) A jus exclusivae a pápaválasztásnál. (Uo. 1904.) A „Ne temere” decretum… (Uo. 1909.) Az egyház kezdetleges szervezete. (Uo. 1912.) A kath. autonómia közreműködése a főkegyúri jog gyakorlatában. (Uo. 1912.) Még nehány szó a kath. autonómia jogköréről (Dudek Jánosnak válasz). (Uo. 1912.) Az új egyházi törvénykönyv és a vegyes házasságok. (Pozsony, 1919.) Nehány lényegesebb reform a Codex Juris Canonici perjogában. (Budapest, 1923.) Kath. egyházjog a Codex Juris Canonici alapján (3 k.). (Pécs, 1927.) A hercegprímás bejelentett házassági törvényjavaslatáról (Prot. Szle, 1935.). A papi rend törvénykezési kiváltsága… (Budapest, 1936.) – Sógora →Ellend Józsefnek, másodfokú sógora →Nagy Bélának.