Kemény János (Magyarbükkös, 1607. dec. 14. – Keménynagyszőlős, 1662. jan. 24.) Erdélynek ref. vallású fejedelme. Gyulafehérvárt tanult s →Bethlen Gábor udvarában kezdte pályáját, ahonnan több ízben ment diplomáciai küldetésbe. I. →Rákóczy György hadjárataiban vezéri minőségben vett részt. II. Rákóczy György alatt mint az ország főkapitánya harcolt, de 1657-ben a lengyel háborúban tatár rabságba esett, amiből két év múlva váltották ki rokonai. Barcsay Ákos ellen 1660. dec. 24-én fejedelemmé választották a Rákóczy hívei. Annak megöletése után a török segítségével →Apafi Mihály lett a versenytársa, kivel szemben ő az osztrákokra támaszkodva igyekezett diadalra jutni. Keménynagyszőlősnél 1662. jan. 24-én folyt le a döntő ütközet, melyben Kemény János életét vesztette. – Egyháza ügyeiben is állandóan tevékeny részt vett. Emellett mint író is buzgón munkálkodott. Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsanna halálára két latin beszédet írt („Exequiarum caeremonialium… libelli duo” c. könyvben). (Gyulafehérvár, 1624.) A zsoltárokról „Gilead balsamuma” (Sárospatak, 1659.) c. könyvet adott ki, végén rabságabeli imájával. Összeállította a Kemény-família genealógiáját (Kolozsvár, 1701.), élete nagyobb részének viszontagságait (K. J. önéletírása, Pest, 1856.) szintén leírta s egyéb dolgozatai is maradtak kéziratban. Egyike volt az Approbata szerkesztőinek.

Irodalom: Márki Sándor: K. J. (Sz. 1883.), Deák Farkas: Rövid észrevételek K. J. önéletleírásáról (1886.), Domján István: K. J. fejedelem (1890.), Csabai István: K. J. erdélyi fejedelem irodalmi munkássága (1911., gyászbeszédeiről nem tud), Malártsik Lajos: K. J. „Gilead balsamuma” (1911.).