Kemenesaljai ev. egyházmegye. A területére eső egyházak a rendezett egyházi életnek az üldözések által okozott felbomlása előtt nem bírtak végleges elhelyezkedéshez jutni. Hol a rábaközi, hol a sárvidéki, hol a hegyháti, időnként szintén máshova beosztott egyházközségekkel alkottak közös →egyházmegyét, úgy hogy erről a vidékről mindössze két →esperes került ki ez időszakban, mégpedig a Baranyai Máté vásárosmiskei (1635–1646) és Újvári András ostffyasszonyfai (1646–1649) lelkész személyében, de ők sem úgy, mint egy önálló kemenesaljai egyházmegyének az élén állók. Csak az üldözések folytán következett be változás e tekintetben. Az e vidéki egyházak részére választott →alesperes, Dimiakovics Péter utoljára egyedül maradt az esperesek közül. Mikor aztán meghalt, egy ideig nem választottak esperest. De már 1695-ben rászánták magukat, mégpedig ismét szomszédos vidékek csatlakozása folytán egyelőre negyvenen felüli anyaegyházzal bíró területen. Ezekből is el-elfoglaltak a római katolikusok azután is egy csomót, úgy hogy 1725-ben csak 30 lelkész működött Vas, Sopron, Veszprém és Zala vármegyére kiterjedő területén. Később ez a kerület egyre szűkebb körre szorult a viszonyoknak mind rendezettebbekké válásával, ti. új meg új egyházmegyék szervezésével. A →dunántúli kerületnek még 1786-i beosztásakor is, midőn elvették tőle a még hozzá tartozó néhány Veszprém vármegyei egyházat, Kőszeg vidékével még mindig közös testületben hagyták ezt a vidéket →középvasi egyházmegye név alatt, és espereséül is kőszegi papot tettek. De 1800-ban végre is ennek a nevének megfelelő kiterjedéshez jutott, az 1786-i 14 egyházból nyolc maradván neki, melyek azután 14-re szaporodtak újra, közülük tíz Vas vármegyében, négy pedig Zala vármegyében. Espereseinek névsorából a következőkről tudunk: Dimiakovics Péter nagysimonyi, kemenesszentmártoni l. (1670.) (1690.), Asbóth János nemeskéri, devecseri, kővágóőrsi l. 1695–1704, →Ács Mihály devecseri, nagysimonyi, nemescsói l. 1706–1708. Lénárt Benedek mihályfalvi, szergényi l. 1708–1713, →Hegyfalusi György devecseri, szergényi l. 1713–1716, Király Máté németszentgróti, nemesdömölki l. 1716–1725, Csereti Mihály nemeskéri l. 1725–1743 (Iványi Sándor asszonyfalvai, kapolcsi, kővágóörsi l. 1729-től helyettes esperes volt.), →Miskey Ádám nemesdömölki, gergelyi l. 1743–1774, Farkas Mátyás mihályfalvi l. 1774-től, Tompos Balázs gergelyi l. 1786-ig. Perlaki Dávid nemesdömölki l. 1800–1802, →Döbrentei Lajos bobai l. 1802–1817 k., Hrabovszky István nemesdömölki l. (1819.) 1831-ig, →Beliczay Jónás kemeneshőgyészi l. 1831–1842, Magassy Dávid kissomlyói l. 1842–1845, →Edvi Illés Pál nemesdömölki l. 1845–1852, Tóth János nemesmagasi, nemesdömölki l. 1852–1874, Csapli István nemesmagasi l. 1874–1880, Hering János kemeneshőgyészi l. 1880–1886, Nagy Károly kissomlyói l. 1886-tól, Mód Lénárd nagysimonyi l. (1891.) 1895-ig, Varga Gyula vönöcki l. 1895–1929, Molitorisz János ostffyasszonyfai l. 1929-től.