Kecskeméti ref. egyház, a reformáció korában alakult lutheránus egyházból fejlődött ki. A római katolikusokkal eleinte közösen használt templom kerítésén belül 1569-ben épült fatemplomát 1678-ban amazzal együtt tűz emésztvén meg, 1680-ban úgy egyeztek meg a reformátusok a római katolikusokkal, hogy külön helyre építse a templomát mindkét felekezet. Ugyanekkor megegyeztek abban is, hogy egyik felekezet se követeljen soha a másik felett semmi elsőséget. Még ezt megelőzőleg állított a ref. egyház második lelkészi állást, ami arra mutat, hogy megszaporodhatott a hozzá tartozó lelkek száma. 1698-ban egyenlősítették a két állást. Iskolájuk is eléggé tekintélyes volt. 1830-ban új kollégiumi épülethez kezdett s egyidejűleg négy tanári állást szervezett az egyház, de e költségek fedezésére megszüntette az egyik lelkészséget, mely azután mégis be volt töltve egy ízben hat évig, míg aztán 1917-ben újból két lelkészt választottak. Az 1836-tól fennálló →teol. akadémia 1850-ben egyházkerületi jelleget nyert, de néhány évi haláltusa után 1860 elején megszűnt, s azután főgimnáziumot és jogakadémiát tartott fenn az egyház, amelyek azonban tetemes segélyekben részesültek különböző forrásokból. 1924-től az egyetemes egyház volt a fenntartó testülete a jogakadémiának, a gimnázium mellett pedig leánygimnáziumot és tanítónőképezdét tartott fenn az egyház az egyházkerület támogatásával.

Irodalom: Az egyház történetét először Kecskeméti Selymes János írta meg (Sp. Füz. 1858–59.), azután Polgár Mihály (Kecskeméti Prot. Közlöny, 1858.), majd Czelder Márton Figyelőjében, 1887.