Kecskeméti Ferenc (Makó, 1855. szept. 5. – ?Békés, 1916. ápr. 21.) ref. lelkész. Makón kezdte iskoláit. Tanulását aztán Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és Pozsonyban folytatta, a teológiát Budapesten végezte. 1878-ban külföldre ment s két tanévet az edinburghi egyetemen töltött. Visszatérve Makón volt segédlelkész, míg 1881 elején Észak-Amerikába utazott, hol részint tanulmányait folytatta, részint lelkészi hivatalt viselt. Majd 1884-ben hazajőve, ismét makói segédlelkész 1885-ben pedig békési lelkész lett. 1901-től 1910-ig országgyűlési képviselőséget is viselt. – Cikkei a →Szabad Egyházban s az általa 1895–99-ben szerkesztett Evangelistában és az 1900-től →Szalay Józseffel közösen szerkesztett Ker. Evangelistában jelentek meg. – Művei: Krisztus személyisége (Schaff után angolból ford.). (Budapest, 1885.) Örök életnek beszéde (Prédikációk, 3 k.) (Békés, 1889–97.) Tudakozzátok az írásokat (Prédikáció). (Uo. 1890.) Vértanúk emlékezete (Prédikáció). (Uo. 1890.) A nap és hold megállása (Prédikáció). (Uo. 1890.) Az úri ima (Prédikációk imákkal). (Uo. 1898.) Új Simeon énekei. (Uo. 1899.) Az előző énekeskönyvben is volt két éneke. – Veje id. →Harsányi Sándornak.