Károlyi András (?, ? – ?, ?) ref. lelkész, 1556. júl. 8-án a wittenbergi, az 1557 és 1558 közti télen a krakkói egyetemre iratkozott be. Hazájába visszatérte után ismeretlen helyen működött mindaddig, míg 1575 elején magyar →prédikátornak alkalmazták Kassán. Innen hosszas viszály után 1580 májusában elbocsátották helvét irányú nézetei miatt. Ettől fogva – közben egy ideig Krakkóban tartózkodván Korláton lelkészkedett, hol 1583 végén még élt. További életeseményeiről nem tudunk – Művei: Epistola ad… Franciscum Sulyok. (Wittenberg, 1557.) Ez mostani visszavonásokról való kis könyvecske. (Krakkó, 1580.) Szép ékes könyörgések (Az előbbivel együtt.). –

Megkülönböztetendő tőle az a K. A., ki 1584. júl. 6-án iratkozott be Wittenbergben, s miután 1588-tól →lector, 1590 elejétől →rektor volt Sárospatakon, 1593-ban →elsőpap lett Gyulafehérvárt, de már ez évi novemberben meghalt. Ez üdvözlő és gyászverseket írogatott s ő írt a →Laskai Csókás Péter „De homine…” (1585.) c. művéhez előszót.

Irodalom: Kemény Lajos: K. A. (ItK. 1909.)