Kalmár György (Tapolcafő, 1726 előtt – ?, ?) ref. vallású nyelvtudós. Az alsóbb osztályokat Pápán és Győrött, a felsőbbeket 1743 tavaszától Debrecenben végezte. Külföldre menvén, 1749-től Oxfordban tanult, de felkeresett állítólag más egyetemeket is. Sokfelé utazott, mindössze pár évet töltött hivatalban, mégpedig 1770 körül kecskeméti →conrectorságban. 1781-ben még életben volt, de további sorsa ismeretlen. Főleg a nyelvtudomány elméletével foglalkozó latin, magyar, német és angol művei hírre tettek szert a maguk idejében. Teol. tárgyú művei is vannak: Dissertatio… in Isa. VII. 14. = Math. I. 23. (Oxford, 1750.) Tractat über den Text: Kind fürchte den Herrn und den König. (Bécs. 1764.) Epistola divi Pauli ad Hebraeos hebraice cum annotationibus criticis. (Amsterdam, 1766.) Több angol nyelvű munkával vett részt 1751-ben az elohim és berith szavakról folytatott vitában.