Juhász László (II.) (Debrecen, 1871. dec. 26. – Bp. 1952. okt. 17.) ref. lelkész. Debrecenben tanult, a gimnáziumot 1891-ben, a teológiát 1895-ben végezve. Miután egy évig esküdtfelügyelő volt, 1896-tól egy évet a bécsi prot. teol. fakultáson, egyet az utrechti egyetemen töltött. Hazajötte után 1898 őszétől gimn. h. tanár volt 1900 júliusáig, midőn lelkésznek ment Győrtelekre. Nyugalomba vonult 1933 végén, azután Debrecenben, majd Budapesten lakott. – 1918-ban teol. doktorságot szerzett Bécsben. Szerkesztette 1893-tól 1895-ig a debreceni hittanszaki önképző-társulat Közlönyét. Nagyobb dolgozatai: A debreceni hittanszaki önképző-társulat 25 évi története (Egy „Emlékfüzet…”-ben). (Debrecen, 1895.) Beköszöntő egyházi beszéd. (Mátészalka, 1900.) Apokalyptika (Lelkészegyesület, 1915.). Pál és Jakab megigazulástana (Uo. 1916.). Jézus történeti létezésének legújabb tagadása (Db, Prot. Lap, 1916.). Az Emberfia az aram nyelv szempontjából. (Pozsony, 1916.) Der Menschensohn in allgemeiner, sprachlicher, biblisch-theologischer und religionsgeschichtlicher Hinsicht. (Hely n. 1917.) Zsidó apokalyptika. (Bp. 1918.)