Józsa Zsigmond (Kóródszentmárton, 1863. febr. 5. – Nagyenyed, 1893. aug. 14.) ref. tanár. 1871-től Nagyenyeden tanulván, a gimnáziumot 1882-ben, a teológiát 1886-ban végezte. Ekkor külföldre ment s két évig az utrechti egyetemen folytatta tanulmányait, közben néhány hónapot Marburgban is töltve. Hazájába visszatérve, 1888 őszén teol. magántanári képesítést szerzett Nagyenyeden, ahol ettől fogva helyettes, 1891 szeptemberétől rendes tanár volt az ószövetségi tanszéken. – Kiváló szakképzettségének jeles tanúi a következő értekezései: Babyloniai Ézsaiás universalismusa. (Kolozsvár, 1888.) A zsidó felekezetek a Jézus korában és Jézusnak azokhoz való viszonya (Prot. Közlöny, 1888.). Az első emberek (Uo. 1889.). A revideált ószövetség (Uo. 1889.). A vízözön legendája (Uo. 1890.). A prédikátor világnézete (Prot. Szle. 1890.). A Zsoltárok (Uo. 1891.). Tragikus elem a zsoltárköltészetben (Prot. Közlöny, 1891.). A héber szellem bölcseleti iránya (Prot. Szle, 1895.). A felette →Berde Sándortól tartott emlékbeszéd szintén megjelent. (1894.).