Jozeffy Pál (Verbóc, 1775. jan. 31. – ?Tiszolc, 1848. márc. 29.) ev. püspök. Verbócon kezdte iskoláit. 1788-tól Pozsonyban tanult, majd 1794 elejétől nevelősködött, míg 1796 tavaszán a jenai egyetemen lépett a hallgatók közé. Miután több más egyetemet is meglátogatott, 1798 őszén visszatért hazájába. Itt megint nevelősködni kezdett, de már 1799-ben Szarvasra hívták tanítóképezdei és gazdasági iskolai tanárnak, egyúttal →káplánnak. Innen 1801-ben Aszódra, 1808-ban Cinkotára ment lelkésznek, hol 1819-től a →pesti egyházmegye →főesperesi tisztét is viselte, de már 1820 szeptemberében Tiszolcon foglalt el lelkészi állást. 1823 elején püspökké választotta a →tiszai egyházkerület. 1830-ban teol. díszdoktorrá tette a jenai egyetem. – Irodalmi téren keveset működött, mindössze a következők jelentek meg tőle: Beszéd Lyci Kristóf püspökké avatásakor (németül). (Besztercebánya, 1808.) Püspöki körlevél beiktatásakor (latinul). (Hely n. 1823.) Beszéd a tiszolci templom fölszentelésén (szlovákul). (Pest, 1833.) Püspöki levél a nyíregyháziakhoz (szlovákul). (Hely n. 1840.) Ev. énekeskönyv (szlovákul, →Szeberényí Jánossal szerk.). (Pest, 1842.) (Több kiadást ért.) (Végén imák.)