Járdánházi V. Sámuel (?, ? – ?, ?) ref. lelkész, előbb Hódmezővásárhelyen tanult, a felsőbb osztályokat pedig 1741. ápr. 25-től Debrecenben végezte. 1754-ben →rektor volt Harkányon, 1758-tól lelkész Piskón, 1761-től Harkányon. A bűnről, a hitről, a Szentlélekről olyan elveket hirdetett, melyekért már 1763-ban kérdőre vonta felsősége. A végén is ötévi fogságot szenvedett értük, bár ismételten visszavonta őket, de viszont semmiképpen sem engedett a katolicizmusra térését erőszakoló biztatásoknak. 1776-ban lelkésznek választották Gyöngyösmellékre, hol el is töltött egy évet, de ismét eljárás indulván meg ellene, ezúttal 1778-ban még a tanítóságtól is eltiltották. 1783 tavaszán, 1785 és 1787 végén újra meg újra hiába kérte hivatala folytathatását. Az egész ügy valami írása nyomán keletkezhetett, s annak folyamán is több dolgozatot szerzett, egyebek mellett a keresztyén felekezetek egyesüléséről is, ám nyomtatásban való megjelenésükről nem tudunk. További sorsa ismeretlen.