Jánosi Zoltán (Nagyléta, 1868. júl. 14. – Debrecen, 1942. szept. 16.) ref. lelkész. A gimnáziumot 1887-ben, a teológiát 1891-ben végezte Debrecenben, hol azután →köztanító, 1893-tól gimn. h. tanár volt. 1895 őszétől egy évet a zürichi egyetem teol. karán, egyet a budapesti bölcsészeti karon töltött. 1897-ben újból gimn. h. tanár lett Debrecenben, 1898-ban lelkész Hajdúsámsonban, 1902-ben Debrecenben. 1912-ben a →tiszántúli egyházkerület tanácsbíróvá, 1918 februárjában Debrecen városa országgyűlési képviselővé választotta. 1918 őszétől 1919 tavaszáig belügyi államtitkárságot viselt. 1921 őszén elmozdíttatván debreceni lelkészségétől, 1922 szeptemberében Füzesgyarmaton foglalt el lelkészi állást. 1922 tavaszától ismét képviselő volt 1924 kezdetéig. – Művei: Ünnepi és közönséges egyházi beszédek elő- és utóimádságokkal együtt. (Debrecen, 1893.) A világ vallása. (Uo. 1893.) Alkalmi beszéd Kossuth születésének százéves fordulóján. (Uo. 1902.) Politika és vallás. (Uo. 1902.) Isten könyve (Prédikáció a biblia-társulat jubileuma alkalmával) (Uo. 1904.) Effata. (Uo. 1904.) Két erős ércbástya (Kossuth halálának tízéves fordulóján). (Uo. 1904.) Az áruló Júdás (Nagypénteki prédikáció). (Uo. 1905.) A nagy tűz világít. (Uo. 1906.) A szentek egysége. (Uo. 1906.) 1606–1906. (Prédikáció). (Uo. 1906.) Halotti imádságok (2 k.). (Uo. 1907. és 1913.) A sajtó szabadsága. (Uo. 1907.) Szertartási beszédek és alkalmi imádságok. (Uo. 1907.) Közönséges egyházi beszédek (2 k.). (Uo. 1909. és 1914.) Ünnepi egyházi beszédek (Uo. 1910.) A keresztyénség földi hivatása (Prédikáció.). (Nagybánya, 1911.) Alkalmi egyházi beszédek (3 k.). (Debrecen, 1911–18.) Mi célból és kikkel szövetkezzenek a protestánsok. (Uo. 1914.) Jőjön el a te országod (Háborús prédikációk). (U.o. 1915.) A rossz eredete és vége (Prot. Szle, 1916.). Férfiak és hősök (Hadorn után ford. jegyzetekkel.) (Debrecen, 1917.) Absolon (Színmű). (Uo. 1917.) Imája a Tüdős János koporsójánál (1918). Költészettel is foglalkozott és egyik szerkesztője volt a debreceni hittanszaki önképző-társulat Közlönyének (1889–1891.).