Institoris Mihály (Mossóczi) (I) (Mosóc, ? – ?, ?) ev. lelkész, az előbbinek öccse. Tanult Bánban 1654-ig, azontúl Selmecbányán, majd a külföldet is fölkereste, hol a kieli egyetemnek volt hallgatója. Erről hazatérve, előbb szülőföldjén, majd később Zsolnán →rektor 1670-ben pedig Teplán lelkész lett. Innen 1673-ban foglyul vitték Szepes várába. Kiszabadulása után Zsaskóra, 1683-ban Trsztenára ment lelkésznek, de innen 1686-ban elűzték hite miatt. További sorsa ismeretlen. – Művei: Panegyricus in obitum Johannis Institoris. (Trencsén, 1661.) Desiderium aureae pacis (Uo. 1663.1 Chiliasmus dirutus. (Zsolna, 1665.) De summo morali bono. (Uo. 1666.) Paraenesis ad sectarios de visibilitate et invisibilitate ecclesiae. (Uo. 1668.) De justificando homine peccatore coram tremendo tribunali Dei. (Uo. 1670.) Kiváló művészet, mely arról szól, hogyan kell Istenhez komolyan és hathatósan imádkoznunk (szlovákul). (Hely n. 1693.)