Incze Mihály (Baczoni) (Kolozsvár, 1723. szept. 12. – Kolozsvár, 1795. febr. 24.) ref. esperes, István öccse. Miután Kolozsvárt 1740-ben →togatus lett, mindaddig tanult, míg 1745-ben külföldre ment. Ezévi júl. 13-án Leidenben, 1749. aug. 25-én pedig Oderafrankfurtban lépett az egyetemi hallgatók sorába. 1750 októberében visszaérkezve Kolozsvárra, 1751-ben ugyanott helyettes, 1760-ban pedig rendes lelkész lett. 1776-ban →esperessé választotta a →kolozs-kalotai egyházmegye. 1789-ben nyugalomba lépett, de esperesi hivatalát megtartotta. – Művei: Igaz, tökéletes… úri férjfiú (Gyászbeszéd br. Wesselényi István felett). (Kolozsvár, 1759.) Istennek lelki s testi javaival… (Gyászbeszéd Kabos Ferenc felett). (Uo. 1759.) Isten házának… fő szolgája… (Gyászbeszéd →Szathmári Pap Zsigmond felett). (Uo. 1760.) Hazáját… gyógyító… orvos (Gyászbeszéd dr. Zoltán József felett). (Uo. 1763.) Élete legszebb idejében… (Gyászbeszéd br. Kemény Simonné br. Wesselényi Polyxena felett). (Uo. 1765.) Sok próbái… (Gyászbeszéd Rhédei János felett). (Uo. 1768.) Halotti oratio… mellyel néhai Bánffy Klára özv. gr. Bethlen Ádámné asszonynak… utolsó tisztességet tett. (Uo. 1768.) Világi keserves bujdosásának… (Gyászbeszéd Páldi Székely István felett). (Uo. 1769.) Halotti oratio gr. Bethlen István felett. (Uo. 1772.) Bölcs… asszony (Gyászbeszéd özv. br. Wesselényi Istvánné br. Daniel Polyxena felett). (Uo. 1776.) Istennek… oltalma (Gyászbeszéd gr. Bethlen Ádám felett, 1772.). (Uo. 1775.) Gyászverset írt atyja (1742.), anyja (1757.) és felesége (1794.) halálára. – Apósa volt →Méhes Györgynek, sógora id. →Verestói Györgynek és násza →Szathmári Pap Mihálynak.