Imre Sándor ifj. (Hódmezővásárhely, 1877. okt. 13. – *Bp. 1945. márc. 11.) ref. vallású egyetemi tanár, az előbbinek unokája, ifj. I. Lajosnak unokatestvére. Hódmezővásárhelyen 1895-ben végezte a gimnáziumot. Ekkor a kolozsvári egyetem bölcsészeti karának lett hallgatója, melyen 1899-ben doktorságot szerzett. Miután a következő tanévet a heidelbergi és lipcsei egyetemeken töltötte, 1900-ban helyettes, 1901-ben rendes tanára lett a kolozsvári ref. gimnáziumnak. 1905-ben Kolozsvárt, 1912-ben Budapesten magántanárrá habilitáltatott. 1908 őszén tanárává, 1918 tavaszán igazgatójává neveztetett ki a budapesti polgári iskolai tanárképző intézetnek. Már ezévi novembertől helyettes államtitkár, 1919 augusztusában néhány napig miniszter, azután államtitkár volt a közoktatásügyi minisztériumban. Mint ilyen 1924 végén nyugalmaztatott, de már 1925 elején a neveléstudomány tanárává neveztetett ki a szegedi egyetemre, 1934-ben pedig a budapesti műegyetemre. 1925 óta egyszersmind középiskolai felügyelője a →dunamelléki egyházkerületnek, mely 1930-ban tanácsbíróvá, 1932-ben →konventi rendes taggá, 1937-ben és 1939-ben →zsinati rendes taggá is megválasztotta. – Szakjában kifejtett nagyszabású irodalmi munkásságának termékei közül egyházi érdekűek: →Alvinczi Péter kassai magyar pap élete. (Hódmezővásárhely, 1898.) Gyakorlati tanárképzés és ref. iskoláink. (Debrecen, 1903.) Győz az igazság (Reformációi emlékbeszéd). (Kolozsvár, 1906.) Gr. →Teleki Sámuel erdélyi kancellár gyermekkora és ifjúsága. (Marosvásárhely, 1908.) →Apáczai Cseri János (Országos ref. tanáregyesület évkönyve, 1908.). A magyar nevelés feladatai és a ref. iskolák. (Debrecen, 1914.) Prot. szellem és újjáépítés. (Uo. 1925.) A közélet erkölcsi követelményei. (Kecskemét, 1925.) A lelkészi hivatás nevelési szempontjai. (Uo. 1930.) – Veje volt →Schilling Lajosnak.