Imre Sándor id. (Hegyközpályi, 1820. aug. 6. – Hódmezővásárhely, 1900. dec. 21.) ref. vallású egyetemi tanár, az előbbinek nagyatyja. Tanult Nagyváradon (1831-től) és Debrecenben (1834-től). A teológia végeztével 1840-ben →akadémikus rektornak ment Biharkeresztesre, 1843-ban pedig gimn. tanárnak Hódmezővásárhelyre, hol miután 1847-től →káplán volt közben Gyomán, 1849-ben gimn. igazgató lett. Innen 1860-ban Debrecenbe hívták a kollégium tanárául, 1872-ben pedig Kolozsvárra neveztetett ki egyetemi tanárnak a magyar nyelvészet és irodalom tanszékére. 1886 tavaszán nyugalomba vonult s Hódmezővásárhelyre költözött. – A Magyar Tud. Akadémiának 1858-ban levelező, 1879-ben rendes tagja lett s a Kisfaludy-társaságnak is tagja volt 1878-tól. A kolozsvári egyetem 1873-ban bölcsészeti díszdoktorrá tette. Egyházi érdekűek egyéb kisebb-nagyobb dolgozatain kívül a következő művei: A legújabb theol. mozgalmak Németországban (Sp. Füz. 1858.). A vallás a munkás életben (Egyházi beszéd Caird után ford.). (Pest, 1859.) Prot. főiskoláink és a tanszabadság. (Debrecen, 1868.) →Geleji Katona István, főleg mint nyelvész. (Pest, 1869.) Jászberényi Pál (Abafi Figyelője, 1876.). →Beregszászi Nagy Pál élete és munkái. (Budapest, 1880.) A magyar nép művelődése. (Hódmezővásárhely, 1887.) A protestantizmus és a művészetek. (Lugos, 1889.) Emlékbeszéd →Ballagi Mórról. (Budapest, 1893.)

Irodalom: Gulyás István: I. S. (Db. Prot. Lap, 1901.), Imre Lajos: Adalékok I. S. életrajzához (Kisfaludy-társaság évlapjai. XXXV. 1902.).