Illyésházy István (?, 1541. – Bécs, 1609. máj. 5.) a második prot. nádor. Tanulmányait Pozsonyban végezte, s 1573-ban ugyanott alispán, 1577-ben kir. kamarai tanácsos, 1582-ben Liptó vármegye örökös főispánja, 1584-ben kir. tanácsos, majd kir. udvarmester lett. Miután 1593-ban grófi címet kapott, 1600-ban Trencsén vármegyének is megnyerte örökös főispánságát. 1603-ban hűtlenség vádjával terhelve Lengyelországba menekült, onnan hazatérve pedig →Bocskayhoz csatlakozott, ki kincstárnokká és főkapitánnyá tette. A →bécsi békekötés létrehozatala jórészt az ő érdeme volt s ezt méltányolta az 1608-i országgyűlés, midőn nádorrá választotta. A prot. iskolázásnak és irodalomnak pártfogója volt. Külföldre menő ifjak részére is tett alapítványt. – Naplójegyzeteit kiadta Kazinczy Gábor (1863.). Emlékére még halála évében bocsátott közre egy „Oratio”-t Berger Illyés.

Irodalom: Károlyi Árpád: I. I. gr. hűtlenségi pöre (1883.).