Igel Bálint (Brassó, 1683. febr. 1. – ?, 1751. febr. 3.) ev. lelkész. Brassóban tanult, míg 1706-ban külföldre ment s ezévi okt. 25-én a jenai egyetem hallgatói közé lépett. 1710-ben tért vissza hazájába, hol előbb ismeretlen állásban töltött néhány évet, majd 1719-ben Brassóban lett →prédikátor, 1735-ben pedig →elsőpap. 1746 tavaszától egy évig barcasági →dékán volt. 1748-ban nyugalomba lépett. – Művei: Erste und letzte… Ehrensäule des… Lukas Seuler… Kindern… (Brassó, 1723.) Der nach dem Exempel Jesu Christi Gott aufgeopferte Wille… (Gyászbeszéd Seuler Lukács felett). (Uo. 1733.) Respondeált a „De conferendae salutis modo” (1704.) tartott vitán.