Hunyadi Szabó Ferenc, ifj. (Mezőtelegd, 1743. júl. 23. – Sárospatak, 1795. júl. 7.) ref. püspök, az előbbinek fia. Bihardiószegen és Debrecenben tanult, hol 1758-ban iratkozott be a →togatusok sorába. Valami ügye támadván, 1765-ben →akadémikus rektor lett Bihardiószegen. Két év múlva külföldre ment s a svájci egyetemeket, főként a baselit (1767. okt. 26-tól) látogatta. Innen 1768 őszére tért haza, midőn segédlelkész, 1770 legelején pedig lelkész lett Debrecenben. A →tiszántúli egyházkerület 1786. jan. 17-én →generalis notariussá, 1791. jún. 29-én pedig püspökké választotta. Részt vett a →budai zsinaton, s előbb mint országgyűlési prédikátor is működött. Püspöki hivataloskodása szinte kizárólag a →Sinai-viszállyal telt el. – Művei: Diaetai prédikációk. (Pest, 1791.) Keresztyén archivarius (2 k.). (Vác, 1794.) (Egészen különleges tartalma: amik a biblia tartalmából avagy a ker. hit elemeiből megtalálhatók pogány íróknál.) József eladatása. (Pozsony, 1795.) Tizenhét prédikációk. (Diószeg, 1795.) Ötvenkét közönséges prédikációk (3 k., mindenikben 52–52.). (Vác, 1797–99.) Hetvenkét ünnepi prédikációk. (Uo. 1800.) Különös alkalmatosságokra való ötvennyolc prédikációk. (Uo. 1802.) Ötven halotti prédikációk (2 k.). (Uo. 1806.) A heidelbergi katechismusnak úrnapok szerint való magyarázatja. (Uo. 1808.) (Mindezeknek nagy részét Dobos István és Molnár Ferenc bocsátotta közre.) – Üdvözlő verset írt a Veszprémi „Succincta… biographia”-ja mellé, melyben közölve van a tiszántúli püspökökről szóló dolgozata. Kéziratban szintén sok munkája maradt.