Horváth Sámuel (I.) (Nemeskér, 1753. márc. 15. – ?, 1826.) ev. lelkész. Tanulását Csernyén, Várpalotán, Pozsonyban (két és fél évig), Nemeskéren (egy évig) és Sopronban (nyolc évig) végezte. Külföldre menvén, 1776. máj. 2-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be hallgatónak. Két év elteltével hazajőve, 1778 végén várpalotai, 1783-ban gyönki, 1787-ben nagygeresdi, 1798-ban bakonytamási lelkész lett. A →pesti zsinaton pótképviselő volt. – Művei: Az úrasztalához járulóknak oktatásuk. (Győr, 1790.) Keresztyén ABC. (Uo. 1796.) A hétnek minden napjaira való reggeli és estvéli imádságok (Rosenmüller Gy. J. és mások után). (Uo. 1799.) Imádságos könyv… a közönséges istentiszteletre és az időnek s különféle eseteknek környülállásaira. (Uo. 1799.) Írt továbbá búcsúztató verseket a Csáfordi Tóth Pál kimúlásakor (1790.). Az ő följegyzései nyomán írta meg a várpalotai egyház történetét Farkas Mihály (1881.). –

Megkülönböztetendő tőle a vele csaknem egykorú Kocsi Horváth Sámuel (1743–1806.) veszprémi ref. esperes, kinek hasonlóképpen jelent meg műve.