Horváth Ádám (Pálóczi) (Kömlőd, 1760. máj. 11. – Nagybajom, 1820. jan. 28.) ref. vallású földbirtokos. Tanult Császáron, Bicskén, Kocson, 1773-tól Debrecenben, hol 1775. ápr. 27-én lett →togatus. 1779-ben hagyta el a kollégiumot s a következő évben egyszerre szerzett ügyvédi és mérnöki oklevelet, de többnyire gazdálkodással foglalkozott. Nem egy ízben változtatta lakóhelyét, de legtovább Nagybajomban lakott. 1790-től majdnem valamennyi országgyűlésen részt vett és jó ideig segédgondnoki tisztet viselt mind a →külsősomogyi (1801–1820.), mind a →felsőbaranyai (1805–1816.) egyházmegyében. Tagja volt már előbb a →budai zsinatnak. Fölemelte szavát a lelkészek nyugdíja és özvegyeik gyámolítása érdekében, s jelentékenyen közreműködött a gyönki gimnázium alapításában. – Több tekintetben értékes költői munkássága kiterjedt egyházi térre is, amelyet prózában szintén művelt. A korábban készült ref. →énekeskönyvbe több szép éneke volt felvéve, melyek közül a maiban is megvan öt. Vallásos irányú az a verse is, melyben atyja halálát gyászolja („A lélek halhatatlansága felől való gondolatok”). Egyéb egyházi jellegű dolgozatai: Boronkay József diaetai oratiója a vallás dolgában (magyarra fordította és ellenérveivel cáfolja). (Hely n. 1791.) A vallás dolga Zala vármegyében. (Hely n. 1791.) Psychologia, azaz: A lélekről való tudomány. (Pest, 1792.) Felfedezett titok, azaz: Vallástétele egy olyan tudós ifjúnak, aki sokáig igyekezett rajta, hogy frajmaurer lehessen… (Hely n. 1792.) Értekező jegyzések (→Márton István „Ker. moralis katechismus”-ának bírálata). (Bécs, 1818.) Hátramaradt kéziratai közt is akadnak hasonló természetűek.

Irodalom: Révész Imre: P. H. Á. mint magyar ref. énekszerző (Figyelmezője, 1876.), Kálmán Farkas: P. H. Á. énekszerzőnk életrajza (Czelder Figyelője, 1879.), Garda Samu: H. Á. életrajza (1890.), Abafi Lajos: H. Á. és a Magyar Múzeum (Figyelő, 1885.). Barta László: P. H. Á. (1906.) Hegyi Ferenc: P. H. Á. (1939.).