Honterus (Grass) János (Brassó, 1498. – Brassó, 1549. jan. 23.) magyarországi reformátor. Brassóban kezdte tanulását, de már 1515. ápr. 27-én a bécsi egyetemre iratkozott be, melyen 1522-ben lett baccalarius. Hogy itt meddig időzött, nem tudjuk, azonban 1530. márc. 1-én már mint magister lépett a krakkói egyetem hallgatói közé. Itt és ezután Baselben, ahol 1533-ban járt, különféle szakokba tartozó műveinek kiadásával foglalkozott. Ez év nyarán visszatért szülővárosába, ahol nyomdát alapított s amellett tanításhoz kezdett. A tudományok terjesztésének e két módja egyúttal hathatós előmozdítója volt humanista irányúból csakhamar reformátorivá alakult törekvéseinek is, kivált minthogy lakása udvarán prédikációkat tartott vasárnaponként, melyekre egyre többen gyűltek össze. 1542-ben végleg megalapította Brassóban és vidékén a reformációt, és 1543 elejére megjelent egyházszervező művével példát adott erre szélesebb köröknek is. A könyv hatása alatt csakhamar a reformációhoz csatlakoztak más vidékek egyházi testületei is, főként miután sikertelen maradt az ezévi országgyűlésen és a Gyulafehérvárt azzal kapcsolatosan tartott colloquiumon György barátnak a Honterus-felidézte mozgalom elfojtására irányzott kísérlete. Elkészítvén az iskolai rendtartást is a helybeli iskola részére annak magasabbrendűvé fejlesztésével egyidejűleg, 1544. ápr. 22-én egyhangúlag →elsőpappá választotta városa. Nemsokára nyilvános könyvtárt is szervezett, 1547-ben pedig a wittenbergire támaszkodva, német nyelvű agendát adott ki a papok használatára és ugyanez évben bocsátotta közre egyházszervező művének az egész erdélyi szászság részére való átdolgozását. – Lankadatlanul dolgozott a tudományoknak számos szakában, úgyhogy körülbelül harmincra megy műveinek száma. Közülük egyházi érdekűek: Augustini haereseon catalogus. (Brassó, 1539.) Senecae de quatuor virtutibus liber unus. (Uo. 1539.) Catonis disticha moralia. (Uo. 1539.) Sententiae ex omnibus operibus Augustini decerptae. (Uo. 1539.) Disticha novi testamenti materiam indicantia. (Uo. 1541.) (Címlapkiadás 1545.) Reformatio ecclesiae coronensis ac totius barcensis provinciae. (Uo. 1543.) (Melanchthon előbeszédével ellátott új kiad. Wittenberg, 1543.; Közölte →Trausch: Beiträge und Aktenstücke… 1865.) Constitutio scholae coronensis. (Brassó, 1543.) (1657-ben is megjelent.) Apologia Reformationis… (Kiadta Trausch: Beiträge und Aktenstücke… 1865.) Reformatio ecclesiarum saxonicarum in Transsylvania. (Brassó, 1547.) (Németül „Kirchenordnung aller Deutschen in Siebenbürgen” c. alatt uo. 1547.; németül is, latinul is közölte: Protestantische Jahrbücher für Österreich, 1857. és Teutsch: Urkundenbuch… I. 1862., csak németül Linberger: Geschichte des Evangeliums… 1880.) Agenda für die Seelsorger und Krichendiener in Siebenbürgen. (Uo. 1547.) „Ausgewählte Schriften” c. alatt művei közül →Netoliczka Oszkár adott ki (1898.). – Arcképe fennmaradt.

Irodalom: Teutsch Gy. D.: Über Honterus und Kronstadt zu seiner Zeit (Archiv des Vereines… N. F. XIII. k.), Uő.: Drei sächsische Geographen des 16. Jahrhunderts (Archiv des Vereines… XV. k.), Teutsch Frigyes: Aus der Zeit der sächsischen Humanismus (Uo. XVI. k.), Fabritius Károly: Erdélynek H. J. által készített térképe (1878.), Neugeboren Henrik: Johannes H. der Reformator der Sachsen in Siebenbürgen (II. kiad. 1888.), Wolf Theobald: Johannes H. der Apostel Ungarns (1894.), Höchsmann János: Johannes H. der Reformator Siebenbürgens (1896.), Capesius József Ferenc: Johannes H. (1898.), Köhler: Über den Einfluss der deutschen Reformation auf des Reformationswerk des Johannes Honter, insbesondere auf seine Gottesdienstordnung (Theol. Studien und Kritiken, 1900.), Lakos Béla: H. J. és a szászok reformációja (Prot. Szle, 1902.), Uő.: H. mint reformátor (Uo. 1903.), Csáki Richárd: H. J. német iratai forráskritikai és nyelvészeti szempontból (1912.), Klein K. K.: Der Humanist und Reformator Johannes H. (1935.), Netoliczka Oszkár: Beiträge zur Geschichte Johannes H. und seiner Schriften (1930.), Uő.: H., Probleme und Tatsachen („Beiträge zur Geschichte der ev. Kirche A. B. in Siebenbürgen” c. könyvben, 1922.).