Hodászi Pap Lukács (Hodász, 1555. – Debrecen, 1613. máj. 17.) ref. püspök. Nagyváradon tanult, majd 1580. okt. 25-én Wittenbergben iratkozott be az egyetemre. Itt 1582. ápr. 14-én a magyar tanulók coetusuk →seniorává tették. A heidelbergi egyetemnek is volt hallgatója. Hazatérte után 1585-ben nagyecsedi másodpap és Ecsedi Báthory István udvari papja, 1595-ben debreceni egyik lelkész lett, s már 1596-tól az →esperesi tisztet is vitte. 1603-ban visszament Nagyecsedre →elsőpapnak. Miután 1604. febr. 22-én püspökké választotta a →tiszántúli egyházkerület, 1607-ben újra Debrecenben foglalt el lelkészi állást és ott halt meg prédikálás közben. – Püspöki hivataloskodásának legérdekesebb mozzanata a →Szilvásújfalvi Imrével folytatott viszálykodása volt. – Műve: Halotti beszéd Ecsedy Báthory István felett. (Hely n. 1605.) Az 1610. nov. 7-re egybehívott zsinaton megvitatandó tételeket „de protestate ecclesiastica” (1611.) ki is nyomatta. Wittenbergben respondens volt egy egyetemi vitán. Előszót írt →Károlyi Péternek „Az apostoli credonak magyarázatja” c. munkája II. kiadásához (1600.), meg →Félegyházi Tamásnak „Az keresztyéni igaz hitnek részeiről…” c. munkája V. kiadásához (1601.), és újra kiadta a Félegyházi újszövetség-fordítását magyarázatokkal bővítve (1609.). Üdvözlő versei vannak a →Gyarmathi Miklós (1598.) és →Derecskei Ambrus (1603.) művei előtt. A felette →Gönczi József és →Keserűi Dajka János által tartott gyászbeszédek napvilágot láttak, de csak utóbbié maradt fenn az emlékére írt gyászversekkel együtt.